A csütörtöki edzésre, már fáradtan mentem. Jó idő volt egész nap ezért volt némi kerti munkám, ami kicsit kifárasztott. Volt is bennem egy olyan érzés, hogy nincs kedvem menni, de tudtam, ha most nem megyek le, olyanból maradok ki amit később nehezen pótolok majd be.
Kezdődött a szokásos bemelegítéssel. Egy percig futás majd 10 négyütemű fekvőtámasz. Ez körülbelül 15 percig tartott. Következett az erőnléti edzés, ami nem volt kispályás az előző két edzéshez képest sem. Három sorba álltunk, hogy elférjünk. 10 sorozatot csináltunk ebből: 5 fekvőtámasz 5 lebegő ülés 5 négyütemű fekvőtámasz-ez a 3x5 gyakorlat egynek számított. Kis pihenő után ismét 10 kör ebből: 20 fekvőtámasz 20 lebegőülés-ez ismét egynek számított. Végem volt, már a feladás járt az eszemben. Az izmaim égtek-kar, mell hát, váll, has, még a lábam is ki volt. Szerencsére kaptunk vagy 3 perc pihenőt, mit azzal töltöttem el, hogy végre oxigén is jusson a tüdőmbe-izmaimba és sikerüljön agyban túllépni a fáradságon. Körbenéztem és láttam magam mellett a fiatalabbnál fiatalabb edzőtársakat akik ugyan úgy ki-voltak mint én. Na, ez adott igazán erőt a folytatáshoz. Nem lehet, hogy 10-15 évnél fiatalabb "kis srácoknak" megy nekem meg nem fog. Összeszedtem magam és felkészültem a rám váró szenvedésre.
Újra 10 széria ebből: 5 fekvő, 5 lebegőülés, 5 négyütemű. Kész, ennyi, végem van! Mikor végeztünk szinte "öntudatlanul" botorkáltam el a táskámig, ahol végre ihattam pár korty vizet. Nagyon kellett már. Ha már ott voltunk, az edző szólt, hogy öltözzünk be, jön a technikai küzdő rész. Bandázs, kesztyű, fogvédő be. Sípcsont-lábfej védő is kellett volna, de az még nincs.
Egy srác akivel már megismerkedtem az első edzésen, kérdezte, megyek-e párjának. Mondtam igen, bár láttam, vagy 20 kilóval nehezebb és vagy 10-15 cm-vel magasabb volt.
Első gyakorlatnak kilincselés-összekapaszkodás és abból kibújás következett. Biztos mindenki látott már box mérkőzést a TV-ben. Ott mikor már a küzdők teljesen kivannak és összekapaszkodnak-ezt kellett gyakorolni. Annyi különbséggel, hogy itt nagyon közel kell kerülni egymáshoz, kesztyűvel megfogni a másik tarkóját és megpróbálni lefelé, húzni-cél: a másik lefárasztása, és esetleg fej térdelése. Persze ez az edzésen nem volt, de a meccsen ha lehúzzák a fejedet, könnyen bekaphatsz egy térdet az arcodba. A másiknak az volt a feladata, hogy kibújjon ebből úgy, hogy az egyik kezét bepréseli a másik két keze közé és felfelé feszítve lelöki a karját a saját tarkójáról.
Mivel az én párom nagyobb termetű volt, bele se kezdtünk, mert egy hozzám hasonló kaliberű srác cserélni szeretett volna, így én őt kaptam, mert az ő párja se hozzá illett súlyban magasságban.
2 perces menetek voltak 1 perces pihenővel. Felváltva csináltuk ezt. A nyakam, csuklyás izmom úgy elfáradt, hogy mikor lenéztem, olyan volt mintha le akarna esni a fejem a helyéről. Nem éreztem, hogy tudom tartani egyáltalán. Ilyet még soha nem tapasztaltam. Ha ezt egy versenyen is megtapasztalom, akkor aztán nagy bajban leszek. Ezt a gyakorlatot kb. oda vissza 3-4 szer csinálhattuk.
A következő feladat, sima küzdelem volt, kar és láb használattal. Közdelem 2 percben: azt beszéltük meg a társammal, hogy amit ő csinál én azt leutánozom, így mind a ketten gyakoroljuk az ütés, rugás kombinációkat. Karból kezdtünk erővel dolgozni, ezért jó, hogy betettem a fogvédőt. Igaz, hogy a srác "csak" 21 éves volt, "csak" két hónapja jár edzésre és "csak" 59-60kg (én meg 68kg-már csak), szép kemény kombinációkat ütött. Az volt a mázlim, hogy a testalkatom "úszó" testalkat, ami annyit takar, hogy hosszú kezem és lábam van a magasságomhoz képest. Ezért, nem egyszer sikerült előbb elérnem nekem őt, mint őneki engem. Ez abban nyilvánult meg, hogy mikor ő ütött jobbal én ballal már be is nyúltam, és el is értem az arcát. Ez meg is állított. Nem voltunk durvák, de érezhettük az ütéseket, rúgásokat. Pár menet és visszatértünk a kilincselésre (összekapaszkodás).
Itt ismét eljött a levegőhiány érzete. Néha annyira nem kaptam oxigént, hogy szinte hányinger jött rám. Akkora erőt kellett ismét kifejteni arra, hogy azt a 60kg-os embert - aki lefelé cibálja a fejemet, rángat jobbra balra - felfelé emeljem és ne tudjon behúzni a térdére. Lényeg amit elmagyarázott, hogy a csípőmet ő felé nyomva, próbáljak kiegyenesedni úgy, hogy ne tudjon se megütni, se megtérdelni, se átrántani a lábán (ami érvényes dobás a thai boxban). Nem egyszerű, benne lenni egy ilyen szituba. Annyira meg lehet a másikat így fogni, hogy a kesztyű a tarkómon, a két alkarja a nyakamat szorítja össze és közben feszít lefelé.
Összegzés:
Az agyam és a testem küzdött egymással. "Fáradt vagyok nem bírom tovább", folyamatosan ezek pörögtek bennem. Szerencsémre az agyam nyert és átvészeltem ezt a nehéz napot is . A mai edzésen még nem tudom mi lesz, de már várom. Nem vagyok 100%-osan kipihent, de nem adom fel az biztos.
Minden edzésen rájövök, hogy nem lehet egyszerű egyik küzdősport sem. Igaz, későn kezdtem, de megérte belevágni. Egy újabb mozgásforma, egy újabb mozgáskultúra megtanulása a cél, ami ha jól berögzül, az előnyömre válhat a későbbiekben. Akár versenyezni szeretnék, akár ha oda kerül a sor megvédeni magam.
Lesz egy SPARRING 17-én (Vagyis bunyó az edzésen más klubból érkező versenyzökkel.
Az ereje a piszmogástól egészen a tiszta erejű bunyóig terjed, ez tőled, az edzőtársakon és az edzőtől függ), amit szívesen megnéznék, de sajnos nem leszek itthon. Ha mégis, akkor arról is lesz beszámoló. Viszont indulni még nem indulnék rajta az is biztos. :S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése